ARCHÍVUM
Megtekintés csak engedélyel!

A KÖNYV(1.)

[~2013-2014.01.] [Mentés: 2021.05.18-25]

[1.ÉVAD - 7.epizódig. Á.D.S.™]
[Név titkosítások feloldva]
[DEMO verzió (javítva)]
[1.kötet]

JELENLEG JAVÍTÁS ALATT!

2023.09.10

[1.epizód]

Még 2016-ban elkezdtem dolgozni egy… Na jó, kezdtünk egy különleges szerkentyűn, amit már 2012-2013-ban kitaláltam, de csak 2016-ban kezdtem… Jólvan-jólvan, kezdtünk el csinálni, ugyanis a barátaimmal csináltuk. Egyébként megjegyezném, hogy ők elég jók voltak ilyesmiben. Így hívták őket:
[Kevin, a másikat Dominak, és Vincének.] Na, szóval ez a valami egy olyan laptop volt ami dimenziókat tudott megnyitni, és az időt is tudta tekerni/ állítani, valamint egy bizonyos nagyságig át tudott alakulni. Gondolkodott is, ezen kívül tudott még lebegni, repülni, stb, stb. Ezt a kütyüt csak én tudtam aktiválni, és láthatatlan volt addig, amíg én azt akartam.

Ennek nagy hasznát vettem a suliban, főleg az osztálytársaimnál. Nagyon vicces volt, amikor azt vették észre, hogy valami furcsa történt. 

[Volt V.K.A.K.T.T.N.K.M., utalás a Delta füzetre (ismeretlen jelentés. A “V.K.M.” valószínűleg azt jelenti Valami király/kis akció)].  Ez a gép tudott ebben is segíteni. Megtudta csinálni, hogy valami akció is legyen, és ez jó ötlet volt. Persze mindig én győztem. - mármint az igazság, de ez most mellékes! A laptopot Elektronnak [korábban NukleB6, “...röviden csak Nuke”] neveztem el.

[2.epizód]

Egyszer valahova ment az osztály busszal, és a felnőttek leszálltak valamiért, köztük a sofőr is. A táskája ráesett a pedálra, mire a busz elszáguldott, bele egy… hogy is mondjam… 10 méter hosszú barlangba, amely 3-4 méter széles és magas volt. A barlang szájára pedig rá esett egy szikla. Tudjátok, ahogy az lenni szokott! A busz feldőlt.

-Most mit csináljunk? Mondja már meg valaki! 

-Mit csináljunk? Segítség!

-Jóég, bent ragadtunk! - [Kiabálta Sanyi.]

-Csak most tűnt fel, te nagyokos?! Tényleg?! - [mondta “X.Y.G.” (ez feltehetően Zoéra utal)] 

-Segítség! Segítség! - kiáltozták.

-Nyugi, ne pánikoljatok! Kihozlak titeket innen! - mondtam.

-Csendet! - kiáltott rá a többiekre egyikük. - Mi? Hogy te?

-Igen, figyeljetek! - mondtam, és felvettem a különleges napszemüveget, majd azt mondtam: “Elektron!” és megnyomtam a csak szemüveggel látható piros gombot a lebegő laptopon. Egy kis fény, és már mindenki látta is, én pedig elraktam a szemüveget. 

-Elektron, értesítsd a technikust!

-Mármint a specialistát? 

-Igen-igen, hívjad!

-Nincs térerő, folytassam?

-Igen!

-Rendben! Kiteleportálok egy vevőegységet… A technikus adásban, jel érkezik a központi számítógépről! 3… 2… 1… összerakás kész.

-Dehát, minket is kiteleportálhatnál!

-Fény hiányában nem lehetséges ekkora adatmennyiséget teleportálni!

-Üdv, én vagyok a technikus! - [Mondta Kevin]

-Helló… - felelték a többiek megrökönyödve.

-Meghoztam az energia kapszulákat! Rá hangoljam a kezedre a vezérlést?

-Remek! Igen, köszönöm. És ha lehet ezúttal az enyémre, kérlek!

Csak egy csettintés, és az energia kapszula segítségével már szét is robbant a szikla. Jó nagyot robbant! 

-Elektron, egy kis folyékony hidrogén kéne, hogy le tudjuk hűteni.

-Nem akadály! - feleli, majd lefújja a jéghideg hidrogénnel a sziklát.

Nem kell mondanom, mindenki teljesen ledöbbent ezek után! Nem is csoda. 

mikor a többiek már kimentek, én a társammal el teleportáltunk egy bázisunkra, mely egy jókora hely a földön, jó erősen őrizve! Egyébként valahol az Atlanti óceán közepén van. 

[3.epizód]

[Biztonsági okok miatt eredetileg letiltott tartalom.]

Utána átugrottam X.Y. [Megjegyzés: minden bizonnyal Zoéra utal, és arra az időszakra vonatkozik, mikor a Vincéék mellett lakott]. Meghívtam motorozni, de más tervem nem volt. A szigetet összekötő hídon kimentünk a korláthoz. Mondtam neki, hogy (sérült adat) és akkor zsupsz! Le a hídról, és egy sugár hátizsákkal durrrr, 120 km/h-val elsuhantunk a víz felett, és végigrepültünk a Duna egyik szakaszán (vagy 100 km/h-val). mondhatom izgi volt [“R.A.N.L.V.R (X.Y._A.0.) E.K.Cs.S.T.K.V.Cs.” (Ismeretlen jelentés. Az X.Y. és az A.0. mindenképp a karakterre és a hozzá köthető fájlokra utal)]. 

[Eredeti tiltási indoklás: “Ez az oldal nincs kidolgozva. A történet összhangban kell, hogy legyen az epizódokkal, de ez a rész nincs! Ezen kívül lenyomozható… és nem illik a képbe!” (megjegyzés: Ugyan már, mindenki tudja, hogy itt valami egészen más áll a háttérben...)]

Utána elmentem a kedvenc..., akarom mondani az irányító dimenzióba. Ott megcsináltam a… Ne szekáljatok, jól van, bevallom: csináltuk. Az úgynevezett DRK-t, a Delta Robbanó-Kockát. Globalizátornak szoktam hívni. Ez egy…  pontosabban két ököl nagyságú szerkezet, illetve kocka, aminek a tetején van egy kicsi kerek lyuk, amibe különleges kapszulákat kell helyezni. Ezek berobbannak, és globálisan kifejtik hatásukat.

[4.epizód]

-Most akkor végre megint leültem eztet csinálni (a könyvet). Beszéljünk arról, hogy lövésem sincs, mit írjak! Ja, de, jól van, eszembe jutott valami.

2015-ben megismertem [Lindsey Stirlinget.] Ő engem nem, de én igen, sejthetitek, hogy hogy miért (Mert én vagyok Chuck Norris). Állj! Ennyit a keret történetről! [Megjegyzés: Feltehetően 2015-nél régebbi dátumról lehet szó, 2014 reális]

Amerika, este 20 óra körül

Épp egy kihalt sikátoron át bandukol hazafelé. Váratlanul mögötte és előtte néhány méterre lezárják a sikátort egy-egy kapuval. A két végéből két-két ember indul meg felé, gondolom egyértelmű, hogy nem kedves szándékkal. 

Az épületek két-három emelet magasak, aminek a tetejéről figyelem az eseményeket. Az újonnan készített denevér ruhával beugrom közvetlenül mögé, miközben ő épp hátrál az egyik alak elől. Ahogy hátra fordul észrevesz, majd rögtön vissza fordul a másik alak felé. 

Ebben a pillanatban én kigáncsolom a lábát, úgy, hogy pont az ölembe essen. Én elfutok vele a fal felé, majd a falon fel. Áthajítom a másik oldalra, ahol egy tűzlétra van. Én is átugrom, de én előbb érek oda. Elkapom, és elkezdek vele futni fölfelé, az utolsó forduló azonban nem kapcsolódik az előtte lévőhöz, így ott megállok. Előveszek egy különleges pisztolyt, azzal a túlsó felére kilövök egy kampót. A kampón van egy kis érzékelő, amivel bemérem a felettünk lévő fordulót. Közben az ellenségek is sietnek fel utánunk. [Lindsey] magyaráz valamit, de én nem értek angolul. Szóval bemérem a felettünk lévő fordulót, és a kilőtt kampóval is kilövök egy sodronyos kampót, ami leszakítja, és elrántja a fejünk felől. Én ráadom [Lindsey-re] a DRT-t [“Delta Rakéta-Táska”, (eredetileg DTR volt a szövegben)], viszont a vezérlő fejhallgatót én veszem fel. Majd kihúzok a DRT-ből egy biztosítószeget, és mikor már az ellenségek majdnem utolérnének, elrepülünk. 

Az egyik közeli, lapos tetőre szálltunk le, ott levettem róla a DRT-t, és elővettem egy kis, henger alakú, petárda kinézetű valamit. Annak az egyik végén volt egy analizátor, azzal be analizáltam [Lindsey-t], és utána magamba szúrtam a másik végét. Hogy miért? Mert ez egy nyelv-analizátor volt! Ezt feleltem utána: 

-Bocsánat, de én idáig nem értettem angolul, ezért volt szükséges ez a fényes analizálás. Lekértem a nyelvi adataidat, Oliver volnék [Megjegyzés: Eredetileg a saját nevem szerepelt itt. (Módosítva 2021.05.20)]. Még azt is mondtam, hogy ha van ilyen az angolban, akkor tegezhet, (bár úgy tudom hogy nincs ilyen).

-Köszi, hogy megmentettél, izgi volt, de azért nem akarom mégegyszer megismételni! Engem [Lindsey-nek]...! 

-És még sokáig dumáltunk, például arról, amiről egyéként semmiről, többek között Elektronról, és a [Ismeretlen karakterek. Feltehetően videó készítésről, esetleg annak helyszínéről, és ehhez kapcsolódó dolgokról] Mondtam neki, hogyha ehhez kell valami, csak hívja fel ezt a számot (Amit nem írok le, mert bunkó vagyok, haha! Amúgy is, minek nézed a füzetemet egyáltalán?!) [Megjegyzés: #Paranoia2000]. Na mindegy.

-Egyébként teljesen ingyenes szám, szóval akkor is lehet hívni, ha nincs egység a telefonon. Hívás esetén én öt percen belül ott leszek. Ha gond van azt úgyis tudni fogom, és akkor ott leszek. És, ha csak beszélgetni támad kedved, akkor is nyugodtan hívhatod, legalább nem unatkozom. Éjjel nappal lehet hívni, ugyanis fent vagyok éjjel is, nappal is, egy másik dimenzióban alszom. [Megjegyzés: #Betekintés_egy_sötét_elmébe… “És, ha csak beszélgetni támad kedved, akkor is nyugodtan hívhatod” -szeretnéd, mi?! (Komoly mentális erőt igényelt hogy ezt így ahogy van lemásoljam ebbe a verzióba…)]  

-Oké.

-Na szia.

Ezután lehoztam a tetőről, és hazavittem. Még azt mondtam neki, hogy az embereim figyelni fogják a bejáratokat, ha esetleg valaki nem akar jót (ők amúgy kommandósok). Egyébként őket is bármiről megkérdezheti. 

Na jó! -éjszakát! és most a történeten kívülre értem.

[5.epizód]

[Törölt tartalom: Másnap, köhm…! Akarom mondani, egy évvel később beiratkoztam hegedűre. Pár hét múlva szinte profi voltam, a tanár nagyon furcsállta, hogy amíg vártam rá, és ő bejött, olyan bonyolult dolgokat tudtam, hogy csak na! mindig kérdezte, hogy “mi ez a jó dallam”? Meg, hogy “honnan tudom én eljátszani ezt?” De én mindig azt mondtam neki, hogy titok. Egyszer szigetmonostoron a focipálya mellett találkoztunk, és meglátta nálam a hegedűmet (nem akármilyen volt a hegedűm, nagyon szépen ki volt dolgozva). Én az erő felé mentem, ő meg messziről követett, mert hát kíváncsi volt. Azt hitte nem vettem észre. Én persze tudtam, de hát ismertek, milyen vagyok. A kis fenyves labirintus előtt megálltam, ő pedig távolról figyelt. Én leraktam körben öt, állványos hangszórót, (erősítőt 10-20 cm átmérőjűt). És megálltam a fenyvessel szemben. (Nézőpontváltás - hegedűs [a beszélő marad, csak hegedűs szemszögéből beszél]).(!) A fenyvesből előjött [E.L. (visszaállítva) (Ez feltehetően Lindsey-re utal)]. Elkezdtünk hegedülni és [TKZ (ismeretlen jelentés)], egyszer csak úgy tettem, mintha észrevettem volna valakit (mármint őt). Eldobtam a DVN-t [Speciális hegedű, feltehetően Delta Violin]. Ő megijedt, de mire elindult volna, én már mellette voltam. Ledöbbenten kérdezte:

-De… ezt… hogy csináltad?

-Üdvözlöm, látom tetszett!

-Hát, bámulatos volt - felelte.

-Bemutatom önnek [Lindsey Stirling-et (hegedűs Lindsey)]. Nem ért magyarul, én fordítok! 

 -Örülök a találkozásnak! (stb). 

És, még meséltem nekik egysmásról. Utána elmentünk az irányító dimenzióba [Megjegyzés: Feltehetően Lindsey-vel].

És, mindjárt folytatódik a füzet egy másik történettel! 

Jaj de jó, ha meghalok, trallala, ja várjunk, ezt már nem kellene írnom, na mindegy! ]

[Törlés eredeti indoklása: “Ez nem alapul a valóságra, és mivel igaznak indult a keret, ezért ez az oldal nem érvényes!” (megjegyzés: Hát ennél azért kreatívab indoklást is kitalálhattál volna 2014-ben! Fogalmazni már akkor sem tudtál...)]

Ez az új “jelképem” (logóm), szerintetek milyen? Még dolgozom rajta, de már alakul. ezentúl az epizódok elé egy ilyet rakok majd… vagy… nem! Na, térjünk a tárgyra! [Megjegyzés: A logó egy balról jobbra mutató kés. A penge alatt három szignó, felette az Á.D.S. felirat áll, a hegye után egy fordított Delta logó áll. Későbbi verziókban a markolat felett az Ep. felirat, azaz epizód áll, alatta pedig az epizód száma]

[6.epizód]

[Hivatalosan kivont epizód]

Egy kis affér és mindenki tud róla. ...Csit! psssz! Ne olyan hangosan! Na, szóval, egyszer az egyik osztálytársam igen ingerülten fogadott:

-Elegem van belőled! [E.V.A.B.N. (Minden bizonnyal: “Elvetted a barátnőmet” és Zoéra utal, előzmény a törölt részben)], Nem tűrlek tovább, te (káromkodás) - Mondta a folyosón, miközben a falnak... akarom mondani a cipősszekrénynek szegezett, ami ellen próbáltam védekezni, de csak nem tágít, s már üt is. 

A dulakodásban a folyosó közepére kerültem a szekrény mellől. Egyébként az esemény nem marad szemlélők nélkül, a többi osztály diákjai aggódva szemlélik nagy körben az eseményeket, és már a tanárok is úton vannak. 

Ő valósággal elhajít engem, hogy a lábam szó szerint a földet sem éri. Én zuhanás közben, még mielőtt földet érnék, befeszülök, és megnyomok egy kis gombot a ruhámon. Amikor földet érek, apró darabokra hullok szét, akárcsak egy üveg, vagy inkább mint egy autó szélvédője. Kis, félcentis-centis üveg kocka szerű darabokra (megjegyzés: Utalás a Tron: Örökség című filmre). 

Mindenki ledöbben, de még mielőtt egyet léphetnének, kb egy tucat kommandós jön elő a termekböl, az ajtók felöl, mindenhonnan. Körben blokkolják a hozzám vezető utat.

E közben felettem (mármint a pixeleim felett) egy kék, hologram üvegkocka jelenik meg, úgy öklöm nagyságú, amiben egy violinkulcs látható. 

Az az osztálytársam, aki ellökött, egyébként mellettem áll. Egy másodperccel később oda teleportál [Kevin ], és [Vince] a másik oldalra egy-egy menő napszemüvegben, kommunikátorral a fülükön. Egy mozdulattal megfordítja a “csávót”, és odanyomja a falhoz, hasonlóan, mint ő engem egy fél perccel korábban. 

-Tanuljátok már meg, hogy nem kezdünk ki az utolsó “Idő Urával!” [megjegyzés: Ez egy utalás a Sarah Jane kalandjai című sorozatra. Nyugodj békében, Elisabeth Sladen]. Remek, most rakhatjuk össze…!

-Hát, ő… [Kevin], az a probléma, hogy E.L.SZ.H.-val védett (Ismeretlen jelentés) Az micsoda? - Kérdezte a technikus [Azaz Vince]. 

-Ó, akkor minden titoknak annyi, de hát nincs mit tenni Hívjátok ide L-t! [megjegyzés: Ez feltehetően Lindsey-re utal].

S már jött is, egy különleges ...al a kezében (ismeretlen adat). 

-Violin kulccsal védett, csak te tudod kinyitni. 

-Ó, te … vagy! The Violin (feltehetően Lindsey-re utal) - mondja valaki

-Köszi, de kezdem “tudni” a nyelveteket - felelte [Lindsey]

-Oké, szóval violin-kulccsal védett, csak a te ...toddal lehet kinyitni (ismeretlen adat), valamint az elektro bigyulával. (az elektro nem a szerkezet anyaga, hanem összetétele (ismeretlen jelentés. Az “Elektro” valószínűleg hegedűre utal, mely elektromos, vagy valami más módon speciális/ különleges. Az eredeti szövegben “Eleckró”-nak van írva, t nélkül)).

-Ütem lejátszása! Láthatatlan kamerák: bekapcsolva, GPS segítség: bekapcsolva. Mehet! (Eredeti ütem leírása: “Tü tü”). 

-És T.K.Z.H.! (ismeretlen jelentés) Figyelem, a violin zár feloldva. Automatikus összerakás aktiválva!

A folyamat pár másodperc után már kész is volt. Megfordultam, és így szóltam:

-Kösz fiúk, és nektek is, [Vince, Kevin és “hegedűs” Lindsey]. Na, gyerünk, menjünk!

-Rendben fiú, indulunk, fedezzetek minket! - mondta [Vince] rádión a kommandósoknak. 

-Jók voltunk, fiúk! - mondtam a helikopterben. - Látom érted már a nyelvünket [“Hegedűs” Lindsey] [megjegyzés: Álmodozz csak...]. Ügyes vagy, nem egy könnyű nyelv a miénk, még én magam sem értem néha. 

A bázison így szóltam a többiekhez:

-Na, mindenki a maga elektro termébe. Töltődjetek fel, és holnap kitalálok mé… ja ez még a történet, na mindegy, úgyis vége. (ismeretlen jelentés)

[Ez az epizód korábban kivonásra került!]

[7.epizód]

El kell, hogy szomorítsalak benneteket, ugyanis ebben az epizódban szerencsére nem lesz akció. Nagyon nehéz volt erre rá szánnom magam, de meg kell tegyem. (Egyébként ezt az epizódot most találtam ki, és erre volt a legkönnyebb rászánni magam). Jaj, vigyázzatok! Pszt! Jaj, jól van, elment. Most épp este 10 óra körül jár az idő és anyáék nem örülnek neki, hogy fent vagyok, de hát tudjátok, a kötelesség kötelez, vagy hogy mondják… Nem akarom feladni ezt a könyvet, én szeretem csinálni. Szó szerint kihúzott már párszor a pácból. Remélem ezután is ki fog. Na, de térjünk a tárgyra! 

Elnézést, nem lesz akció, egy kicsi se! Semmiféle! Ebben az epizódban, akár hiszitek, akár nem, még dimenziók sem lesznek, persze az adotton kívül. 

[Kevinnel, Lindsey-vel és Vincével és (valószínűleg) Zoéval] mentünk mindenféle helyekre. Szegény [Lindsey] még mindig nem nagyon érti a nyelvet, de már majdnem tökéletes, épp csak azt nem érti, amit neki mondanak [Megjegyzés: Mégis milyen logika alapján?! És amúgy is, mire volt korábban az a szerkezet?!] Először elmentünk állatkertbe. Én személy szerint már elég régen voltam. Azt tudtam, hogy [Lindsey] két-három éven belül már volt. A többieket nem tudom. Hé, fiúk, voltatok? Nem, azt mondták hogy nem voltak. Az a jó. Na de nem baj, [Lindsey és Zoé] is élvezte a látogatást. Mind nagyon élveztük az állat simizős részt. Mindenféle állatot lehetett simogatni, meg etetni is. Etettünk zebrákat, kengurukat, papagájokat stb. [Megjegyzés: Ez egy utalás “Lindsey Stirling - Minimal Beat” című számára. Feltöltési dátum 2013. nov. 15, tehát valószínűleg ez a könyv is utána készülhetett, legfeljebb néhány hónappal].

Utána elmentünk boltba, vettünk pár szép cuccot, táskát, kaját, és egyéb “csecsebecséket”. 

Ezután elmentünk egy étterembe, ahol [Lindsey] “elhegedülte a nótánkat” [Megjegyzés: Ez egy szándékos szóvicc volt.] Sajnos sokan felismerték, ezért akármennyire is tele voltunk, mennünk kellett tovább. Egy kicsit sétáltunk a Dunaparton. Mivel Budapesten voltunk, elég sokan kezdték felismerni az előbb említett “urat”, ezért kénytelenek voltunk kocsiba szállni, még mielőtt a híradótól jönnének. [Megjegyzés: Ehhez még most sem elég híres, édes fiam...!] El kocsikáztunk a reptérre, ahonnan elrepültünk (gondolkodási szünet) Németországba! Az első osztály nem volt rossz, bár én még egyáltalán nem repültem repülővel… nélküle mondjuk igen, de ez most mellékes. [megjegyzés: Ez talán egy utalás a Delta által fejlesztett repülő szerkezetekre]

[Egyébként szeretném most leszögezni, hogy ez a történet búcsúzóul van mindenkinek, aki illetéktelenül (vagy illetékesen) nézi ezt a füzetet!]

A repülő utat végig nevettük, a légiutas kísérő egyszer oda is jött szólni miatta, bár rajtunk kívül csak három ember volt, de ők is nevettek.

Mikor megérkeztünk, kicsit körülnéztünk, addig is [Kevin] keresett szállást. Mivel este 8 óra körül járt az idő, elmentünk aludni. Másnap elmentünk sétálni [Lindsey-vel] és útközben betértünk egy kisebb étterembe, ahol megint “Elhegedülte a nótánkat” [Megjegyzés: Ez a zseniális szóvicc nagyon kellett bele mégegyszer...]. Közben addig a többiek a szálláson tévéztek. [Kevin] közben még ellenőrizte a dimenziót. Úgy egy-két óra felé elmentünk a vidámparkba, ahol négy órát voltunk nagyjából, majd visszamentünk a szállásra. Másnap tovább indultunk. Elmentünk amerikába, ahol [Lindsey] látott minket vendégül otthonában. Másnap elmentünk a hegyekbe túrázni, bár nem tudom, hol van ott hegy… Délután elindultunk a Kolorádó felé. A repülőn aludtunk. Kolorádó-ban 3 napig túráztunk. Sok érdekesség van ott, még én sem láttam élőben Kolorádót.  [megjegyzés: Ez valószínűleg egy utalás arra, hogy a Deltának mindenhol vannak bázisai]. Utána ismét visszamentünk [Lindsey-hez], majd két nap ottani pihenés után vissza indultunk “hungáriába”. Az út egy napig tartott, majd otthon csaptunk egy nagy bulit, minden volt, kaja, pia, zene. Ja, és majdnem elfelejtettem, végszóként (kétszeres értelemben is) [Lindsey] [Törölt tartalom: “Elhegedülte a nótánkat! (Persze, kellett ez ide, nagyon!)] h.a.u.” (ismeretlen adat).

VÉGE 

az első kötetnek

Készült: 2013-2014

[Igyekszem más köteteket is csinálni, ennyivel nem hagyom abba! Jaj, ilyenkor úgy elérzékenyülök… Ne emlegessétek már folyton! (Eredetileg is csak vicc)]

Készítette az Á.D.S. 

Bárdos Márkó, Marokko, M.Boy

Ajánlott nézni: 2014-2017 körül (+/- 1 év) 

Sarok jegyzet: Készült: 2013-2014-ig 

(“Pont akkor fejeztem be, amikor elkezdődött!!! XD”)

A KÖNYV(2.)

[2014.01-2014.03.] [Mentés: 2021.05.25-06.04.]

[2.ÉVAD eleje - 1,5 epizód. Á.D.S.™]
[Név titkosítások feloldva]
[DEMO verzió (javítva)]
[2.kötet]

Az előző részek tartalmából: Feltaláltam Elektront, megismerkedtem [Lindsey-vel], stb! (E.R.T.T.M. - (feltehetően “Előző Részek tartalmából” rövidítése)) 

Az új epizód első részében idő-támadás éri a központot.

[8.epizód]

Délután két óra körül, a buszmegállóból hazafelé tartva hirtelen

-Ti ti ti ti ti - nino, nino, figyelem, változás történt a múltban. A Könyv című füzetben adathiányt észleltünk, a múlt biztosan megváltozott! - Szól Elektron

-Hát… gondolkodtam el - és akkor most mi is van?

-Tulajdonképpen az égegyadta világon semmi! Nyugi csak viccelek, igazából PÁNIK! Áááááá…

-De mégis, mondj valamit, mit tegyünk?

-Először is fel kell mérni, hogy mekkora az emlékvesztés, de még előtte el kell mennünk az irányító központba, de még ezek előtt meg kell enned az uzsonnádat! 

-Jaj, ne, muszály? 

Elmentünk tehát az irányító központba, ahol már észlelték a problémát, és az adatmentők már törték a fejüket. Az a baj, hogy az adatvesztéssel dimenziók is elveszhetnek, akár örökre!

Egyenlőre csak befagytak az időben, de ha nem szerezzük vissza mihamarabb az adatokat, megsérülhetnek, és elveszhetnek. 

Az idő és a dimenziók olyan, mint egy tenger, és úgy is kell beléjük menni, akárcsak egy csónakba. Egyszerre lehet választani sok közül egyet. Az állapot, amikor választhatsz az a nemlétezés állapota. Nem vagy sehol, nem létezel. Ha egy csónakszerű dimenzió elveszik ezen a tengeren, ugyan meg lehet találni, de nagyon nehéz. [megjegyzés: És ez most hogy is kapcsolódik a történethez?!] 

Na, de megvan a megoldás! Talán képesek vagyunk a tényleges múltba üzenetet küldeni! Sajnos valószínűleg nem kapunk választ, de lehet hogy beválik. Ez egy nagyon bonyolult “Dimentorális” feladat! [Nincs igazi jelentése, fiktív és kidolgozatlan szó] Csak úgy vagyunk képesek elérni, ha a két időpont két végén, és közben is egy hetes erősségű tornádóba villám csap, akarom mondani, villám által generált áram jut bele. Így a centrifugális erő és a villámlás, valamint a dimenziós időugrás előidézi a dimentorális hatást, melynek következtében, melynek a tényleges múltat kapjuk! 

-Küldjünk üzenetet a múltba! Képesek vagyunk előidézni ilyen mesterséges dimentorális hatást!

-Rendben! Mérnökök, készítsétek el a terveket! Technikusok, építsétek fel a számítógépen! Vissza kell szereznünk a múltunkat!

-Rendben, felépítve! Kivitelezés kész! Forgószél aktiválása elindul! Dimentorális hatásig még egy perc van hátra!

-Küldjük az üzenetet! 

-Uram, várjon, az idő másik végén két perc múlva keletkezik a forgószél!

-Rendben, ez tökéletes! A villám fél perc múlva becsap a keletkezését követően! Mi legyen az üzenet, uram?

-A jövő üzenete a múltnak: Figyelj ide, Oliver! [Megjegyzés: Eredetileg a saját nevem szerepelt itt. (Módosítva 2021.05.25)] Magyarán figyeljek id, ugyanis magamnak küldöm ezt az üzenetet a jövőből. Valami megváltozott a múltban, figyelj a környezetedre, írj le mindent, azonnal add fel a postán, majd én megkapom az én időmben. Csak így állhat vissza az idő! Mégha csak egy zsebkendő esik is le a földre, azt is jegyezd fel, lehet azon múlik majd a jövő! - mondtam. - Rendben, küldés!

-Értettem, küldés folyamatban! 

-Figyelem, küldésig még 10 másodperc van hátra! Az idő 2014.09.28. Küldés! [megjegyzés: Ez a dátum valószínűleg eltér a valós időponttól]

Opá, várjatok egy kicsit. Ezt most a füzeten kívülre értem. Épp most kaptam egy… levelet. Megnézem gyorsan, pillanat. Ó, de hiszen ez az a levél, amiről az előbb írtam! Ez… ez… ez lehetetlen! Igaz, hogy van pár szó eltérés, de nagyjából ugyan az. (sok fölösleges felsorolás) Na jól van, hol az ágyam? Jaj, várjunk, most jut eszembe, láttam akkor egy [V.L.-t (ismeretlen jelentés, talán Lindsey-re utal, mint Violin Lindsey)] meg egy ---, valamint egy ilyen [A.T.-s (ismeretlen jelentés, lehetséges hogy ZsDav egyik videójára utal, mint AdvenTures, kisebb eséllyel a Sarah Jane kalandjaira)] valamit, és még egy [videó (-st)] valamit. Ezek egész jók voltak. Ahogy nézem a mai adatok kellettek, szóval ezzel vége is. Holnap leadom a postán.

-Központ, nézzétek meg a postát, ha a múltból jött, akkor már itt kell hogy legyen.

-Uram, nem érkezett posta!

-Hogy micsoda? Ez lehetetlen! Azonnal nézzék át a biztonsági kamera felvételeit! 

-Uram, a telepített hőkamerák jeleznek, de a hagyományos kamerákon nincsennek felvételek! 

-Ó, a gazok megpróbáltak kijátszani minket! A hőkamerás kép alapján el tudjuk készíteni az arcukat?

-Igen, uram! Minden irányból van felvételünk!

-Akkor rajta!

-Készen van! Mehet a GPS-es azonosítás? 

-Igen, de gyorsan, nincs sok időnk!

-Megvannak! Az ügynökök készen állnak, uram!

-Indítsa őket! Elkapni mindet!

-Uram, a levelet is megtaláltuk!

-Gyorsan, hozzák ide! - feleltem!

-Okés, még 10 másodperc kell! … Megérkezett!

-Kiveszem! - mondja [Kevin]. - Az adatok stimmelnek, kivéve egyet. Nézzük csak… írd le azt, hogy (Videó szimbólum, ez valószínűleg valamelyik Lindsey számra vonatkozhat).

-De hisz ezt ismerem! - feleltem.

-Még egyet találtam! - szól ismét [Kevin]. - A múltbeli énje ismeri [V.L.-t (ismeretlen jelentés)].

-Most már én is emlékszem rá. Mindkettő nagyon jó!

-Rendben, tehát te lennél a forrás… - mondtam magamban (Ez valószínűleg Lindsey-re utal).

-Uram, az ügynökeink elkapták az idő másítókat! Tettüket azzal indokolták, hogy utálják a [videóit/ videóst], mert miután az élre került, ők már nem számítottak. (*-ek, de nem lényeges, mert változó). És mivel időutazó és kalandor vagy, és segítettél neki, így le kellett hogy állítsanak, hogy ne támogass senkit. (*-k). A [V.L.-nél] a próba volt, hogy működik e. Az [A.T.-t] szintén ők csinálták, mert nekik is segítettünk, és ők irigyelték. 

-Üzenem nekik, hogy... ez nem sikerült! Na jó, állítsák vissza az idő kerekét!

-Igen, uram! Az idő és a dimenziók visszaállítása folyamatban!

-Figyelem! A teljes összeomlás megállt; a rendszer újraépítése folyamatban! A dimenziók befagyása megszűnt, visszacsatolás kész! Az emlékek visszahozása kész!

-Jaj, most már emlékszem!

[9.epizód]

A világunk tele van rosszindulattal!

-Én nem bírom tovább! (Mondtam, olyan ZsDav-osan). Kész, vége, elmegyek! Nem bírom! Elmegyek az űrhajóval! [Kevin] kapitány, néha küldjön majd át adatokat egy szondával! Bár nem hiszem, hogy valaha visszajövök… - mondtam, miközben az előbb említett űrhajó felé mentem. - Az Argon galaxisba megyek a Sztriusz-ködben lévő Entrópia bolygóra. Az az egyetlen környezet, ahol élet van a földön kívül. Elektront itt hagyom a plutónium gyűrűben, a bermuda háromszögnél! 

-M...Mi? Micsoda? Nem mehetsz csak így el! Nem hagyhatod itt a földet! Meg úgy alapból, a barátaidat! Mi lesz velem? Meg [V.C.-vel (valószínűleg Vincére utal)]? Meg [Lindsey-vel és Domival], meg meg meg [Zoéval]?

-Nem maradok! Figyelj, ha netán befuccsol a központ gyere utánam, esetleg azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, és tudnak a dimenziókról. A többit rád bízom! 

-Figyelem! - szól egy hang, ismétlődő sziréna hang közben - Az űrhajó kilövéséig még 10 perc van hátra! Figyelem, még 10 perc! 

-Tessék, fogd! - mondtam Kevinnek. - Ezeket a leveleket küld el a többieknek, és akikkel kapcsolatot tartottam a központban. 

-Figyelem, még 9 perc van hátra!

-Ne felejtsd elküldeni a jelentéseket! 

-Figyelem, kezdje meg a beszállást!

Megnyomtam egy gombot, és a lift egy pillanat alatt odavitt a bejáratához, majd beléptem a Neutron nevű űrhajóba. Ahogy elrendezkedem, a visszaszámlálás lassan lejár.

-10… 9… 8… 7… 6… 5… 4… 3… 2… 1… Kilövés!

-Ég veletek! Ég veled, föld! Jaj, ne, ott hagytam a zsebkendőmet, most mi lesz? Na, most már mindegy. 

Valamivel később a földön:

-Figyelem emberek! - szól Kevin - Mindegyikőjük kap egy ilyen levelet, magától Olivertől! Figyeljen! - fordul oda bizalmasan az egyik mellette álló személyhez. - Ezt csak halkan mondanám, hozzátok ide [Stirling-et*, (megjegyzés: ismeretlen szimbólum, valószínűleg Lindsey-t jelöli, csak egy másik karakterrel. Ez valószínűleg egy lenyomozhatóság elleni óvintézkedés volt eredetileg. Részben azért is lehetett szükséges, hogy elkülönítse az epizódban ideiglenesen negatívként megjelenő karaktert az általánostól. A jelentése nem egészen bizonyos, de a későbbiekben minden alkalommal Stirling-ként fogunk rá hivatkozni)], valamint [Domit is], nekik külön levelük van. Meg nekem is, de ez most nem fontos. [megjegyzés: Nem teljesen világos, hogy a többiek miért lettek kihagyva a felsorolásból. Valószínűleg sokan halál hírt kaptak a levélben, valamint Oliver eltávozása nyomán a megváltozott hatalmi pozíciókat tisztázta. Egyesek, (például Lindsey is) magasabb, vezetői pozícióba kerültek, közvetlenül Kevin mellé, vagy alá. A legfőbb vezető Kevin maradt, de hatalma nem volt olyan korlátlan mint Oliveré.]

Az űrhajón, egy évvel később:

-Figyelem, kiolvasztás folyamatban! Megérkeztünk az úticélhoz! Figyelem, beléptünk a légtérbe, érkezés 3… 2… 1… - mondja a fedélzeti számítógép, majd nagy robajjal földet ér az űrhajó - Megérkeztünk! Az űrhajó átalakulásáig még még 3 óra van hátra!

-Végre itthon… illetve… nem itthon - mondtam.

Sok idő telt el, s érkezésem után több hónappal végre a veteményesbe ültetett növények is kezdenek kikelni. 

-Ó, ez… krumpli. De ez… nem! Összekeveredtek kicsit. Szia, hát te meg milyen állat vagy? Jaj, de ari! 

-Uram, szondát észleltünk a D/8-as szektorban! - szól a számítógép. - Valószínűleg az egyik jelentés a földről. 

-Nem mintha várnánk máshonnan… Komputer, az hol van? Merre keressem?

-A ház másik oldalán, 10 méterre az ablaktól! 

-Ó, vagy úgy, nem tudom hogy menni fog e a megtalálása… ugyanoda esik, ahova mindig. Ez már a negyedik. Vagy nem, váj… a harmadik! Egy év volt az utazás, ez még jóval érkezésem előttről van. Na nézzük, komputer, játszd le az adatokat! - mondtam, ahogy odaléptem az egyik monitorhoz. A képernyőn Kevin arca jelent meg.

-Üdv Oliver! [megjegyzés: eredetileg a saját nevem szerepelt itt] Rossz híreim vannak! Nagyon rosszak! A tjdkfdt ffdkljlds nütfdtf nemfff tenfdni ff elenffdf - majd sípszó. 

-Oh, akkor most mi van? Remélem nem olyan súlyos a baj. Komputer, ki tudod tisztítani a hangsáv…

-Riadó! Riadó! Figyelem! Figyelem! Mentőkabin becsapódása észlelve az X/0 szektorban!

-Nézzük meg! Van egy olyan érzésem, hogy nagyobb a baj, mit reméltem, ha mentőkabin érkezett.

Úgy öt perccel később meg is érkeztem a helyszínre. 

-Na, itt vagyok, mi is a kód hozzá? Ja igen. - mondtam magamban, majd kinyitottam a kapszulát. - Dehát, ez üres! Na, de…

Ahogy épp próbáltam rájönni mi van, egy nagy puffanást hallottam, nem messze tőlem

-Jó ég, mi volt ez?

-Figyelem, második kabin becsapódása észlelve! 

A kabin felől nagy nagy prüszkölés és köhécselés közepette megjelenik [Kevin].

-Na végre itt vagyok, köhöm köhöm!

-[Kevin], hát te meg mit keresel itt? Ennyire rossz a helyzet otthon, hogy mentő kabinnal jössz ide?

-Szia, de rég nem láttalak! Borzasztó a helyzet! De természetesen nem ezzel jöttem egész úton. Űrhajóval jöttem, a hold mellett hagytam. A központnak annyi! Én, [Domi meg B.G. (ez valószínűleg B. Gergőre utal)], eljöttünk, hogy vissza hívjunk! Egyenlőre csak [Vince] tartja a frontot egy atombiztos bunkerből.

-Nade, mégis mi történt? Az üzeneted csak most ért ide, és sérült volt. 

-[Stirling] ellenünk fordult! Zavarokat okozott. Letartóztattuk, de túl nagy hatalmat adtál neki! Szerencsére a világot nem bántja, de a központnak… na, hát annak befellegzett! 

-De egy évig utaztatok, mire visszaérünk, még egy év. Nem lesz késő?

-Ameddig nem voltál, kifejlesztettünk egy új űr technológiát, amellyel 80x gyorsabban tudunk utazni. Szóval egy 80x gyorsabb űrhajót csináltunk, így nem kell egy évig utazni! Nade, sietni kell! Gyorsan kell cselekednünk, mielőtt megszerzi a laptopot! Onnantól elvesztünk! 

-Alig akarom elhinni… Én kimaradtam az izgalmakból… Rendben, azonnal elkezdek pakolni! 

Egy órával később készen álltunk az indulásra.

-Rendben, mehetünk! - szóltam.

-Rendi, az űrhajónak elküldtem a koordinátákat. 

Beszálltunk a két mentőkapszulába majd elindultunk.

-Anyahajó, figyelem, itt Kevin! Az érkezésig még 30mp van hátra! kapjatok el minket!

-Itt az anyahajó! Elkapunk titeket, semmi para! Kérjük kössék be öveiket, a vonómágnest máris kiengedjük! 3… 2… 1… 0! Landolásra felkészülni! Kapcsolva! Átszállhatnak az anyára!

Néhány perccel később már a hídon is vagyunk Kevinnel, és a többiek üdvözölnek minket. 

-De rég nem találkoztunk, sziasztok! - mondtam. 

-Sziasztok! - mondták nekem és Kevinnek - Indulhatunk! - fordul egyikük a vezérlés felé, majd visszafordul.

-Mi volt veled, Oliver, hogy ment sorod? - kérdezte, de nem volt túl sok időnk megvitatni a választ, mert hirtelen: 

-Riadó! Riadó! Figyelem, aszteroidák a Küklopsz bolygó felől! 

-Gyorsan, siessünk! Hiperűrsebesség! 

Néhány sípszó után:

-Figyelem, hiperűrsebesség elérve! 

-Az idejövetel négy és fél napot vett igénybe. Ennyivel számolunk most is.

-Adok egy gyors helyzetjelentést a földi állapotokról! Az ellenségünk folyamatosan támadja a helyőrségeket. A megmaradt helyőrségek összefogtak és állandó összeköttetésben vannak egymással. Csak az a baj, hogy az ellenségnek volt “belépő” vezér kártyája, amit egyik állomás sem tudott letiltani, mivelhogy azt csak te tudod, Oliver! Arról ne is beszéljünk, hogy az ellenségnek voltak katonái! (sérült szöveg, valószínűleg: “fele” ami az élő katonák felére utalhat), és a robotikákat (katonai új gyártmány) ő irányítja, amiknek nincs összeköttetésük egyik számítógéppel sem, csak a laptoppal, ami mint tudjuk jól el van dugva! 

Ahogy közel érünk a földhöz, az űrhajó lelassít.

-Kapitány, észleltek minket a radaron! 

-Gyorsan! Azonnal le a légkörbe! Készüljetek, meg kell semmisíteni a hajót! Nyomás, szálljatok be a sugárhajtású repülőbe! A hangár alatt van. - sürget Kevin 

-Rendben, ti menjetek, én addig megoldom a kijutást! - mondtam, miközben én magam is futásnak eredtem velük. A hangárnál a többiek beszálltak a repülőbe, én pedig az egyik közeli konzolhoz siettem. - Vezérlés tegyük át ide! 

-Vezérlés áthelyezve! - felelte a gép.

-Kioldom a mágnes torpedót! Irány a saját hajónk 3-as szektorának fala! Tűz! És most aztán futás! 

-Rakéták kilőve! 

-Gyere gyorsan, ugorj! - kiáltják nekem a többiek, miközben a repülő felé futok. 

Ahogy beszállok, a gép azonnal, mint a puskagolyó kizuhan a hajóból. És akkor Kaboom! A mágnes torpedó becsapódott. Bár a hajó elég strapabíró és nem robbantotta fel az egészet, de arra pont elég volt, hogy eltűnhessünk a törmelékekkel.

-Ez sikerült!

-És most előre! Cél, a C/32-es bázis!

Eközben az üresen hagyott űrhajón: 

-Figyelem! Beérkezünk a légkörbe! Figyelem! Azonnal aktiválják a vészfékeket! - szól a számítógép, miközben ismétlődő sípolással hívja fel a figyelmet magára. - Figyelem! A plutónium-plazma borítás elérte a kritikus hőmérsékletet! Elpárolgás veszély! A plutónium-plazma levált! Figyelem! Fi...gy..m, f...m ffff… Boom! 

-Az űrhajó felrobbant!   

-Mindjárt ott vagyunk a bázison.

Miután megérkeztünk leszálltunk, és bementünk, a repcsit pedig eltüntették. 

-Mi a szitu, fiúk?

-Kapitány, a b/93-as bázist elfoglalták! Most minket támadnak, kb 20 perc és itt lesz az első helikopter dél felől! 

-Uram, már itt vannak! 

-Mi? Máris? Kapitány, nem tudjuk felülírni a parancsot, be tudnak jönni a főbejáraton! 

-Hol a számítógép? Jelszó felülírása! - léptem oda

Eközben az ellenfélnél:

-Figyeljetek, nyitom a kaput! - mondja majd berakja a kártyáját. [megjegyzés: Nem teljesen világos, de valószínű, hogy Stirling]

-Kártya elfogadva! - feleli a komputer. - Kérem írja be a jelszót!

Eközben nálunk is folynak az események:

-Figyelem, a jelszó felülírva! Üdvözletem, Oliver kapitány! 

-A jelszó helytelen! - szól a gép eközben odakint. - Figyelem, tagkártya letiltva! 

-Mi a (sípszó) folyik itt? Ezt nem lehet letiltani! 

-Figyelem, emberek, plazmapajzsot bekapcsolni! - hangzik el nálunk, majd ismét azonnal odakint találjuk magunkat.

-Tüzeljetek! - hangzik el kint

-A páncélüveget lezárni! Átállunk élő kamerára! - szóltam bent

-Parancsnok, a külső nyílásokat lezárták!

-De miért? Páncélüvegük van, bekapcsolták a pajzsot! Így sem tudnának áthatolni a lövéseink! De akkor miért zárták le az ablakot? Mit titkolnak? És hogy tiltottak ki? - gondolkodik el - Tüzet befejezni! Nézzétek, kijön a falból egy monitor! [megjegyzés: A bázis felépítéséből adódóan belátni a vezérlőbe, ahol Oliverék tartózkodnak. Oliver hivatalosan meghalt, így a “nyílások” vagyis az üveg felületek lezárása hosszú távú taktikai lépés volt]

Az előbukkanó kijelzőn némi minimális egyszerű képi megjelenéssel megszólal egy elektronikus hang.

-Haha! Tudunk valamit, nem? Ilyet se láttatok még, mi? Adjátok fel, mert a mi kezünkben van az Ász! Ha nem adjátok fel, kitiltunk titeket a többi rendszerből is! 

-Vajon feladják? - hangzik el a kérdés eközben odabent.

-Készítsétek elő a védelmi ágyukat! 

-Visszavonulás! Fedezzetek! - hangzik el a parancs.

-Igenis! Figyelem, hátvédek, tüzet nyiss! Fedezzük a helikoptert! 

-Tüzeljetek! - adtam ki a parancsot idebent - Küldjetek egy vadász repülőt utánuk! 

-Igenis! - mondta a mellettem álló személy, majd megnyom egy gombot, ami pittyen egyet - Induljon egy pilóta! 

-Kapitány, itt vagyunk a központnál! - hangzik el 15 perccel később az ellenség rádió beszélgetésében. 

-Indítsa a védőket!

-Igenis! 

Be repülnek a bázisra, és leszállnak.

-Teljes riadó! Ellentámadnak! Készítsék a pilótákat vész esetére! Külső nyílásokat lezárni! Biztonságos-ablakokat be!

Eközben a mi kis bázisunkról már elindult a repülő

-Itt a Fecske, vétel! 

-Vesszük, Fecske! 

-Itt vagyok a főbázisnál. A nyílásokat lezárták, és bekapcsolták a biztonságos-üveg módot, bár egyenlőre a pajzs még nem aktív. 

[megjegyzés: Ezek valójában inkább szimpla állomások, megfigyelő épületek, de korántsem hasonlítanak, egy atombunkerre. Vannak rendesen ablakaik, és egy-két emeletük. A főbázis az egész Delta központja, és szintén nem betonbunker. Ez egy nagy, emeletes épület komplexum, aminek a tetején szállnak le a gépek. Ez egy nagyon széles épület, nem pedig felhőkarcoló! Nagyon nagy, mint mondtam ez a Delta központja, ahonnan dimenziók ezreit vezetik, szóval tényleg gigászi hatalmas. Olyan, mintha sok sok épület lenne egymás mellett, csak ezek egybe vannak xd. Ezen kívül ez maga a színtiszta tudomány. Minden nagyon tutkó, szóval a epülőknek sem kell 2 kilométeres leszálló.]

-Vettük, Fecske! Lőjön valami nagyot a falba!

-Igenis!

-Mennyire örülök, hogy megalkottalak, Fecske! - mondtam magamban. [megjegyzés: Én is! A Fecske a repülőgép neve, és a villás farkáról kapta. Egy vöröshajú férfi vezeti. Eredete: régen sokszor bajban voltam a Lego repülők farkának megépítésével, és a villásfarkú gépek ekkor igen divatossá váltak. Ezeket általában egy vöröshajú karakter vezette. Ezek a Fecske nevet kapták idővel]

A Fecske kilövi a rakétát, ami egy szép íves repülés után becsapódik az épületbe, boom!, ahol ennek hatására meg is szólal az éles hangú riasztó.

-Tűz van! Vadászgépek, készülj! Hangár ajtókat kinyitni; védelmi ágyúkat bekapcsolni! Sőt! Gyerünk a vezérlőbe!

-Fecske, kapcsold be a plazmapajzsot! 

-Értem! Ö… kapitány, asszem baj van! 

-Mi az?

-Letiltották a pajzsomat!

-Gyorsan, egy gépet! - mondtam.

-Uram, elv… ik… a kom… ó…! 

-Itt a gép, uram! Ide! 

-Oks. Úgy tűnik mindent letiltanak.

-A blokkolás feltörése! 3… 2… 1… 0, a kommunikáció működik! A pajzs megadása: magán-pajzs bekapcsolása: 3… 2… 1… 0, a magán-pajzs bekapcsolva! [megjegyzés: Minden létező dolog a főbázistól függ, ami az ellenség kezén van. A minden alatt az összes bázis energiájától kezdve a repülők pajzsáig minden értendő! Eddig azért nem kapcsolták le a repülők pajzsát, mert minek?! A magán-pajzs szintén a központtól ered, csakhogy hivatalosan nem a repülőnek megy, hanem a kis bázisnak, ami továbbítja a gépnek. folyt. köv.] 

-Fecske, kaptál egy magán-pajzsot! 

-Az jó, ugyanis lőnek! - felelte a pilóta, majd becsapódó kis lövedékek hangját hallani.

-Átveszem a vezérlésüket! 

-A gépek irányításának átvétele 10%... 50%... 90%... kész! Utasítás? 

-Fegyverek ki! 

-Fegyverek kikapcsolva!

-Kapitány! - szól a rádió az ellenségnél. - Nem tudunk tüzelni! 

VÉGE 

a második kötet első felének

Készült: 2014.01-2014.03-ig

[Attól tartok , hogy túl hamar betelnek ezek a füzetek, ezért nem tíz oldalas lesz, hanem (a hagyományt megszakítva) 20 oldalas. !!!(talán)!!!]

Készítette az Á.D.S. 

Bárdos Márkó

A KÖNYV(3.)

[2014.03.01-(befejezetlen).] [Mentés: 2021.06.15-.]

[2.ÉVAD folytatás - 0,5 epizód. Á.D.S.™]
[Név titkosítások feloldva]
[DEMO verzió (javítva)]
[3.kötet]

[9.epizód]

-Kapitány, mi sem tudunk tüzelni! 

-Mi történt? Rendszer analizálás! 

-Igenis! - feleli a gép. - Hiba! Nincs kapcsolat a rendszerek között! 

-Hibakeresés!

-Hibakeresés folyamatban… Hibaforrás: A műholdas kapcsolat átirányítva az egyik mellék bázisra. A bázis a C/32-es.

-Sejtettem. A emlékbázis kamera felvételeit kérem!

-Kapitány! - kiált fel nálunk az egyik technikus. - Átveszik a kamera rendszert! 

-Szétverni őket!

-Hogyan, uram?

-Úgy, ahogy mondom, szétverni a kamerákat! 

-Igenis! Kamerákat szétverni! 

-Nincs kép! - feleli az ellenfél oldalán egy technikus

-Segítségre lenne szükségünk! - szólnak be a repülők is a rádión.

-Tartsanak ki! - feleli [Stirling], majd hátrafordul - Menjünk a hálózati szoftverek elosztó és javító termébe! - mondja, majd midőn két perccel később odaérnek, ismét megszólal. -  Melyik a bázisok kapcsolati jel forrása?

-Ez lesz az! 

-A/1… 2… 10…, nem. B... nem, C/1… 20… nem. Megvan, C/32! Adjon egy tűzoltó kalapácsot! 

-Máris! - feleli a férfi, aki vele tartott, majd a legközelebbit rögvest le is emeli a falról. 

[Stirling] Bele is állítja a C/32-es bázisra vivő energia kábelbe, ami nagy sistergés és szikrázás közepette beindítja a riasztót.

-Riadó! Megszakadt a kapcsolat a C/32-es bázissal! Figyelem, az elosztó kábel megsérült! Hiba automatikus kijavítása folyamatban! 

-Rendszer blokkolása! Jelszó 0916329MCKING007! [megjegyzés: Te Minecraft király...]

-Parancsoljon, [Stirling] kapitány! 

-Az X szektor 3-as egységének kijavítását leállítani! 

-Igenis! A kijavítás leállt.

[megjegyzés: a folytatás: Minden létező dolog a főbázistól függ. Nagy tápkábelek futnak az összes kisebb helyre. Ezek kötik össze a dimenziókat is és az energia mellett a kommunikációért is felelősek. A tápkábelek automatikusan működnek, és a létük életbevágóan fontos. tekintve hogy százezrek élete függhet tőlük, értelme szerűen alaposan be vannak biztosítva, és csak Olivernek van parancsa leállítani őket. Stirling nem tudja lekapcsolni, de tönkretenni, majd a kijavítását meggátolni igen - legalábbis most ez tűnik a leg logikusabb magyarázatnak, tekintve, hogy ötletem sincs, miért kellett szétverni egyszerű leállítási parancs helyett...]

Eközben nálunk:

-Oliver kapitány, minden kommunikáció megszakadt! 

-Mi a…

-Kapitány, baj van a távenergia áramlással! Átváltunk napenergiára! - mondja az egyik ember, ám ahogy a gépe felé fordulna, szépen sorban minden leáll, és elsötétül; a gépek kattannak egyet, majd teljes csönd.

-Mi történt?

-Azt hiszem az energia

-Vétel! - próbálkozik eközben a repülőn a pilóta - Mi történt? Hallotok? - kérdezgeti, de nem érkezik válasz. - Na nézzük csak, biztonsági analóg fax

-Most mit tudunk tenni? - Hangzik el a kérdés nálunk miközben síri csend és sötétség van. 

-Nem tudunk energia nélkül átkapcsolni egy másik forrásra. Manuálisan kell, de az eltarthat egy darabig [megjegyzés: ironikusan hangzik, hogy nem kapcsol be magától a hálózat váltás...]

-Van tartalék energia! Az “alagsorban” van egy vész kar, 

-Nemsokára valószínűleg újra lesz energiájuk. Nincs idő arra, hogy odaérjünk és csapást mérjünk rájuk, de a repülőt elkaphatjuk! 

-Kapitány, visszanyertük az irányítást a gépeink felett. 

-Kapitány, találat érte az ellenséges gépet! Figyelem, kényszerleszállást hajt végre! Repteret megtisztítani, és biztonságiakat a “fedélzetre”! [megjegyzés: A reptér a bázis tetején van, és nem kifutó, inkább mint egy helikopter leszálló, bár annál némiképp nagyobb. A fedélzet kifejezés nem szándékos, de nézzük el, a tetőtéri leszállót jelenti.]

-Figyelem, 5-ös, 8-as és 13-as egységek a reptérre! Kapitány, elfogtuk az ellenséges pilótát!

-Itt a kar, [Kevin], mindjárt megvan! Biztonsági kód kész! - mondtam 

-Figyelem, az energiaszint normalizálódott! - szólal meg ekkor a számítógép. 

-Ha ennek vége akkor áttervezem a bázisokat, hogy mikor nicns energia, maguktól átálljanak tartalékra! 

-Az még igen messze van, Oliver! [megjegyzés: Eredetileg a saját nevem szerepelt itt. (Módosítva 2021.06.25)]

-Figyelem! A biztonsági analóg fax üzenetet kapott! - szólal meg ismét a számítógép

-Mit ír a fax? - kérdeztük, mikor pár perccel később felértünk ismét.

-A repülő leadta a vészjelzést! Lássuk csak…”találat; leszállás, ezek a fekete doboz adatai! 

-Ez melyik repülő? 

-A kevésbé profibb Fecske! 

-Biztos?

-Tuti! 

-Akkor ez most jól jött! - előveszek egy mikrofont - Figyelem minden katonának, azonnal induljanak a főbázis felé! 

-Kapitány, megrohamoztak minket! - hangzik el pár perccel később az ellenfél bázisán. 

-Itt nem tudnak áthatolni! Miért jönnek? - Komputer, kapcsold be a plazma pajzsot! 

-Igenis! A teljes védelem felállása még 5 perc! 

-Annyi idő alatt nem érnek ide! - nevet fel.

-Kapitány, mi a terve? - kérdezik eközben tőlem, nálunk. - Nem érhetünk oda időben! 

-Még jóval előbb is odaérünk, minthogy bekapcsoljon a pajzsuk!

-De ezt nem tudja meghekkelni! 

-Nem is kell! - mondtam nevetve.

-Ezek hülyék! - tör ki a másik oldalon is Stirling - Nem érnek ide! 

-A repülőnk irányítását kérem!

-Parancsára! - feleli a számítógép.

-De ezt innen nem lehet irányítani! - feleli az egyik alkalmazott.

-Nem is kell! De mellette van a pajzs generátor! - feleltem nevetve.

-De mit tudunk vele kezdeni?!

-Ezek tényleg nem normálisak?! Tüzelésre készülj, lőjük ki a gépeiket!

-Uram, kilövik a repülőket, visszavonulást kéne…

-Nem kell! Számítógép, a repülő önmegsemmisítését!

-A repülő robbanása még 3… 2… 1… 0!

Az ellenfélnél robbanás rázza meg az épületet, és beindul a sipákoló riasztó.

-Figyelem! a védőpajzs megsérül! 

-Micsoda?! 

-Kapitány, az elfogott repülő megsemmisítette magát!

-Az hogy?! Az önmegsemmisítést teljesen kivette [Oliver] a képekből!

-Ezt hogy csináltad? 

-A Fecskéknek.. egyedül nekik be van építve az önmegsemmisítés lehetősége! 

[>>> 2017.05-ös történet folytatás <<<]

Örülök neki, hogy nem kellett a profibbat felrobbantanom! - mondtam boldogan.

-Mi a fene, ez meg hogy lehet?! Azonnal aktiválják a vészhelyzeti ágyúkat! 

-Igenis! Ágyúk aktiválva. Tüzelésre kész! Ellenség érkezése egy percen belül!

-Remek, a T4-es a nagy hatótávolságú rádió ágyúkat fordítsák az állomás felé! feltöröm a vészhelyzeti ágyúkat vezérlő képet.

-Igenis, uram! 

-Remek, úgy tűnik elfelejtették bekapcsolni a feltörés védelmet. Már kész is!

-Kikapcsolták az ágyúkat! nem tudunk tüzelni! 

-Ha bekapcsoljuk a hekkelés védelmet?

-Nemjó! Az csak megelőzésre van, utólag nem ér semmit!

-Akkor küldjünk egy üzenetet az összes eddig elfoglalt mellék bázisra, hogy kapcsoljanak offline üzemmódba, mert leállítjuk a teljes táv energia áramlást! Most azonnal kiürítjük a főbázist! 

-Igenis, kapitány!

-Számítógép!

-Igen?

-Az összes rendszer lekapcsolása, és a táv energia elosztó megsemmisítése! Jelszó: 613B45PDNKD3300!

[megjegyzés: A jelszók rendszerint tartalmaznak rejtett kis utalásokat. Jelen esetben a D3300 az egy Nikon fényképezőgép típusa, mely egyértelmű utalás a “Koe No Katachi” című animére ahol szintén ilyen típusú fényképezőgépet használt a lány főszereplő húga!]

-Igenis, kapitány! Warning! A “C” torony tartóelemei kihúzva. A torony rázuhant a távenergia elosztóra, és megsemmisítette! 

-Remek! Kimegyünk a hátsó kijáraton! Rendszer-utasítás: Belső elhárítás bekapcsolása!

-Igenis! Fegyverrendszer aktiválva! 

[Lindsey-ék] gyorsan elhagyják a bázist. 

[megjegyzés: Felettébb különös, hogy a 2017-es iratban a Lindsey-t jelölő karakter szerepel. Ez alátámasztani látszik, hogy ugyanazt a személyt két szimbólum jelöli. ]

[>>> 2018.01-es történet folytatás <<<]

-Uram, a többi rendszer jelzése szerint mindenhol megszűnt a távenergia áramlás! 

-Ez várható volt. Ha elfoglaljuk a bázist, nem akarta hogy befolyásolni tudjuk a mellék bázisokat. Most mi is menjünk a főbázisra!

Oda repülünk. Ahogy kiszálltam a helikopterből, a falnál lévő számítógépbe írtam valamit.

-Ahogy gondoltam, tele van csapdákkal! De semmi gond, kikapcsoltam őket! - mondtam és bementünk az irányító toronyba.

-Végre visszaszereztük a bázist! 

-Igen, uram, de ezzel még nem értünk el sokat! A rendszerek 99,99%-a még mindig az ő kezében van!

-Az hogy lehet?

-Majdnem az összes mellék bázis, valamint a csendes óceáni labor, a vészhelyzeti bunkerek, az afrikai állomások, a himalája bázis, a mélytengeri bázis, és az összes katonai támaszpont az ő irányítása alatt áll!

[megjegyzés: Érdekes, hogy a 2017-8-as folytatások már nem Oliver narrálásával készültek, hanem külső tény leszögezéses módszerrel. Ezt a fajta stílust nem ültettem át, helyette igyekeztem a már jól bevált, összevissza stílusú Oliveres narrációt alkalmazni! Ezen kívül az újfajta történet vezetésben már az újgenerációs “M” megnevezésem szerepel, amelyet érdekes volt viszontlátni]

[Ezzel vége az eddig leírt történeteknek. Folytatás talán jön majd valamikor… vagy nem!]

(Átmenetileg) VÉGE 

a második kötet második felének

Készült: 2014.03-2021.06.26-ig

[Jó sokáig készült :D
Hát, majd csak lesz valahogy még. Most majd jó lenne végre folytatni, mert tök érdekes volt visszaolvasni XD]

Készítette az Á.D.S. 

Bárdos Márkó